Szombathelytől nem messze bújik meg a lankás dombok között Vép, aminek legjellegzetesebb műemléke az egykori Erdődy-kastély. A kastély építésének pontos történetét homály fedi, a források szerint 1378-tól több mint száz éven keresztül az Ellerbach család volt Vép birtokosa. A család utolsó tagja Erdődi Bakócz Tamás, esztergomi érseket nevezte meg örökösének, aki teljes vagyonát unokaöccsére, Erdődy Péterre hagyta 1496-ban.
A nemesi család a középkor háborúiban elpusztított erődített nemesi udvarház egy új, reneszánsz stílusú rezidenciát emelt. Az első átépítést 1615-ben Erdődy Tamás végezte el. Gróf Erdődy I. Sándor és felesége, Csáky Krisztina – akit szépsége miatt csak „vépi Vénuszként” emlegettek - folytatták a kastély renoválását, majd 1726-ban, Erdődy II. Sándor irányítása alatt kapott az épület barokk stílusú vakolást és festést, a magtárak és istállók helyén lakószobákat alakítottak ki.
1729-ben Erdődy László és Lajos sajátos módon osztoztak vépi örökségükön, ugyanis a kastélyt mértani pontossággal osztották ketté. Válaszvonalon a folyosókat befalaztatták.
A grófi család már a kezdetektől nagy figyelmet fordított a kastély körüli parkra, kezdetben fenyő és tölgyfajtákat telepítettek be. A kert akkor vált igazán híressé, miután a 19.században Erdődy III. Sándor utazó, tudós, művész és botanikus átalakíttatta. Felépült a pálmaház, egy Velencéből származó szökőkúttal, valamint tájkert jellegűvé formálta a kastélyparkot, a kor leggazdagabb gyűjteményes kertjét hozva létre 78 fenyő- és 27 lombos fajjal.
Az épületet egészen a második világháborúig lakták, azonban ennek kitörésekor elmenekültek a lakói. A magára hagyott kastélyt ezután teljesen kifosztották, a nemesi család birtokait felosztották a falu szegényei között, az kastélyt pedig 16 családnak adták ki lakhelyül.
Szerencsére az épület nem pusztult le teljesen, ehhez hozzájárult az 1965-ben végzett műemlékvédelmi helyreállítás. Ráadásul, az egykori nemesi lakba beköltözött a pápai mezőgazdasági középiskola intézete. A vár környéke ma is lenyűgöző látvány, jelenleg arborétumként működik. A park kiemelkedő értéke az egykori tölgy- és fenyőgyűjtemény megmaradt példányai.