Szerte a világon megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójáról, egy nemzet bátorságáról, a magyar lélek győzelméről.
De arról sem feledkezhetünk meg, hogy 60 évvel ezelőtt, november 4-én a szovjet csapatok megszállták az országot, brutálisan leverték a forradalmat, a szabadságot elnyomással cserélték fel. A sóvárgást csüggedés, a reményt a kétségbeesés, az örömet a fájdalom, a függetlenséget a megszállás váltotta fel.
De úgy tűnik, hogy Moszkva 60 év után sem tud kibújni bőréből. Az orosz állami televízió eltorzította a tényeket, megrágalmazta a magyar nép szabadság és függetlenség iránti vágyát azzal, hogy „progromnak” nevezte a forradalmat, amiben az Egyesült Államok és különösen a CIA vezető szerepet játszott.
Mintha ezeket a hamis vádakat akarták volna megelőzni azzal a szimpóziummal, amit még októberben tartottak a washingtoni Nemzetvédelmi Egyetemen Visszatekintés az 1956-os magyar forradalomra: Érzékelés, benyomás és valóság cimmel. A konferencia többek között foglalkozott Eisenhower elnök be nem avatkozási politikájával, ami feltehetőleg bátorította Moszkva katonai intervencióját.
De nézzük a tényeket!
1956. október 25-én John Foster Dulles külügyminiszter azt javasolta, hogy az Egyesült Államok terjessze a magyar válságot az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé. Eisenhower felülbírálta. Sőt, biztosította Moszkvát arról, hogy nem avatkoznak be Kelet-Európába. Így Dulles október 27-én kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem tekinti a „csatlós” országokat potenciális katonai szövetségesnek. Október 28-án utasítottak Henry Cabot Lodge amerikai nagykövetet, hogy közvetítse az amerikai álláspontot az ENSZ-ben is. A moszkvai amerikai nagykövetnek, Charles Bohlennek is az volt a feladata, hogy a hivatalos amerikai véleményt tudassa Hruscsov pártfőtitkárral és Zsukov marsallal.
De Eisenhower a Nagy Imre-kormánnyal sem kereste a diplomáciai kapcsolatot, és nem különösebben támogatta Magyarország deklarált semlegességét sem.
Határozott diplomáciai lépésekkel az amerikaiak elkerülhették volna a hallgatólagos beleegyezés látszatát, és megváltoztathattak volna a hidegháború irányát.
Martin Ben Swartz arra emlékeztet, hogy nem volt egyetértés a kormányon belül sem. A budapesti amerikai külképviselet nem értette, hogy az Egyesült Államok miért nem nyilvánította ki, hogy a Varsói Szerződés hazug szervezet, és nincs joga Magyarországon csapatokat állomásoztatni. Miért nem ragaszkodott Eisenhower ahhoz, hogy a csapatokat visszavonják?
Henry Kissinger megjegyzi, hogy az Eisenhower- kormány semmit erőfeszítést sem tett azért, hogy a szovjetek megfizessenek a magyar intervencióért. „Magyarország és Szuez meghatározta a hidegháború következő fázisát. Az Egyesült Államok hagyta Magyarországot egy történelmi forradalom tengerében sodródni, miközben az amerikai szövetségesek a tehetetlenség látszatát keltették” – írja.
Az említetett idézetek teljes egészében megcáfolják az orosz televíziónak azt a kijelentését, hogy az Eisenhower-kormány lobbantotta volna lángra és tüzelte volna a magyar forradalmat. Éppen ellenkezőleg, védekező és kishitű magatartást mutattak a magyar forradalom iránt.
1956-ban Washington cserbenhagyta Magyarországot, ma NATO-szövetségesként szavatolja biztonságát.
De mi húzódhat meg az orosz televízió nyilvánvalóan félrevezető állítása mögött 60 évvel a forradalom után? Nem lehet, hogy egy nem túlságosan finom kísérlet volt az Amerika-ellenesség fokozására Magyarországon?
http://valasz.hu/itthon/az-amerikai-be-nem-avatkozas-1956-ban-121167
