Sajnos csak hétvégén, vagyis az utolsó ’56-os megemlékezések után hallottam először a Brit Nagykövetség virtuális mementójáról: napról napra, bejegyzésről bejegyzésre tárták a nyilvánosság elé a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos, birtokukban levő dokumentumokat, emlékeket. Nem is akárhogy!
A Brit Követségnek már 1956-ban is a Harmincad utcai épület adott otthont – az akkori brit követ, Leslie Fry és munkatársai folyamatosan tudósítottak a forradalom eseményeiről, fejleményeiről a londoni Brit Külügyminisztériumnak küldött, titkos táviratokon keresztül. Ezek a táviratokat nemrégiben feloldották a titkosítás alól, így rekonstruálhattunk egy nyugati hatalom tudósítását az 56-os forradalomról és a Követségen dolgozók személyes történetét.
Mindenkinek ajánlom, hogy vesszen el néhány percre a Facebook-oldalon, ahol az elmúlt két hétben napról napra adagolták az egykori szövegrészleteket. (Összefoglaló honlap itt.) Egyetlen példa, Noel Cowley katonai attasé 1956. november 5-én 14:46-kor kiadott táviratából:
„Nem kétséges, hogy a várost célzó mostani második támadással végleg beindult az orosz úthenger. Az ellenállási gócokat intenzív ágyúzással romhalmazzá lövik. A felkelők tartják az állásaikat, minden támadásnak igyekeznek ellenállni, és csak akkor adják fel, amikor a körülöttük lévő épületeket már darabjaikra lőtték. Ha volt valaha végsőkig tartó harc, akkor ez az; elkeseredetten küzdenek, de milyen esélyekkel?"
A követség munkatársai készítettek videókat is. Az egyiken Iain Lindsay mostani nagykövet ’56-os elődje, Leslie Fry jelentéséből olvas fel.
(Van egyébként videó Regéczy-Nagy Lászlóról is, aki követségi sofőr volt '56-ban.)
Méltó megemlékezés volt. Utólag is, köszönöm ezt a munkát a Brit Nagykövetség munkatársainak!
